A Sapindus nemzetségbe tartozó növények termését az emberek már régóta használják tisztító hatása miatt. Manapság a mosódiót leginkább Indiához kötjük, de a nemzettség számos faja például Amerikában is megtalálható, ahol már az indiánok is használták a növény termését mosáshoz.
A mosódió nagyipari hasznosítása két fajhoz köthető: Sapindus Trifoliatus-hoz és a Sapindus Mukorossi-hoz. A legtöbb oldal csak a Mukorossi-t említi, mert a nagyobb mérete és saponin hatóanyag tartalma miatt ezt használjuk mosáshoz. A Trifoliatus termését pedig jellemzően gyógyászati és kozmetikai célokra használják. A legnagyobb termelőnek számított Indiában a Mukorossi északról, a Trifoliatus délről származik. A két fajnak más a virágzási és termési időszaka.
Mosódió fa - Sapindus Mukorossi
Az angolul soapnut (szappandió) fának nevezett növény Dél-Kelet–Ázsiában, pl. Indiában, Indonéziában és Nepálban őshonos. A fa levelei hosszúkásak, párosan szárnyaltak, a fa törzse egyenes és henger alakú. A fa 25 méter magasra nőhet, és lombkoronája az 5 méteres átmérőt is elérheti. 9 év után hoz termést és átlagosan 70 évig él.
A szappanfa július és augusztus között virágzik. Fehéres virágai, 10- 25 cm hosszú virágfüzérben állnak. A termések július és augusztus között kezdenek el fejlődni, és november/december tájékán érnek meg. Az érett diók aranyszínűek és ragacsosak. A leszüretelt mosódiót megszárítják, a szárítás során színe vöröses barnává válik és ragacsossága alábbhagy. A fekete belső mag, sem étkezésre, sem mosásra nem alkalmas. A dió héja viszont 14-15%-os koncentrációban saponint tartalmaz, mely vízzel érintkezve jelentős mosóerővel rendelkezik.
A saponin egyébként a fa természetes védekező rendszerének része. A növény így védekezik az esetleges gombák vagy rovarkártevők ellen. Nemhiába mondják, hogy a mosódióhéjból főzött oldattal kiválóan felvehetjük a versenyt a tetvek ellen is.
